Király Viktor: “Csak azt szeretném, hogy legyen egy pár ember, aki elismeri a zenémet”

Király Viktor munkásságát mindig is követtem, voltam már koncertjén, a Mozi hangjai filmzenei gála apropóján pedig most interjúztatni is volt alkalmam. Viktor pontosan olyan, mint amilyennek az évek alatt gondoltam. Laza, humoros, közvetlen, a zenélés pedig nem pusztán a munkája, hanem a szenvedélye. Egy kávé mellett pedig azt is elárulta, hogy mit jelképez a legutóbbi tetoválása, miért edz mostanában olyan sokat és mi a legnagyobb álma.

Miket hallhatunk majd tőled a Mozi hangjai-esten?

Stingtől fogom énekelni a Shape of my Heartot, ami a Leon, a profi betétdala volt, az Armageddonból az Aerosmith-től az I Don’t Wanna Miss a Thinget, Gigivel duettben Marvin Gaye-től az Ain’t no Mountain High Enough-ot, és mi is a negyedik? Nem emlékszem. Legyen meglepetés! (nevet)

Vannak még olyan dalok, amelyek úgy érzed, hogy kihívást jelentenek?

Ez egy érdekes kérdés. Nem vállalok be olyan dalt, ami egyáltalán nem az én stílusom. Büszkén mondhatom, elértem azt a szintet, hogy válogathassak. Ha valaki felhív, hogy “Szeretnénk, ha a rendezvényünkön Andrea Bocellitől énekelnél”, nemet fogok mondani. Nem azért, mert nem tudom elénekelni, hanem mert nem vagyok operaénekes. Nyilván az én műfajomban is vannak nehezebb dalok, de ezeket mindig inkább kihívásként fogom fel, és igyekszem a saját stílusomra alakítani őket.

Nagyon aktívan elkezdtél edzeni, ezt látjuk a közösségi médiában. Mi ennek az oka? Tudatos vagy csak most kaptál rá?

Az edzés mindig is része volt az életemnek, csak eddig nem osztottam meg. Mostanában sokat használom az Instagramot, gyakran posztolok az életemről. Egyébként én is, mint a legtöbben általában, hajlamos vagyok a jojózásra. Télen medvehibernálásban mindig feljön rám néhány kiló, aztán amikor kitavaszodik, belevetem magam a mozgásba, hogy meglegyen a beach body, és fel tudjam venni a bikinimet. (nevet) Viccelek, egyszerűen jobban érzem magam, ha sportolok és formában vagyok.

Instagramon a tetoválásaidat is nyomon követhetjük. Állítólag az egész karod tele lesz.

Igen, ez a terv, de menet közben alakul majd. Szeretném betartani az ígéretet, amit magam felé tettem: csak akkor lehet új tetoválásom, ha annak van bármilyen jelentése számomra. Nem akarok ész nélkül nonfiguratív, absztrakt rajzokat magamra varratni. A legutóbbi – amit Instán is láthattál – egy háromszög, ami a múltat, a jelent és a jövőt ábrázolja, és ezeknek az egyensúlyát. Sok ember hajlamos állandóan visszanézni, megragadni a múltban, ez pedig tönkreteszi a jelent és a jövőt. Ennek a fontosságára szerettem volna emlékeztetni magam.

Milyen érzés nagybácsinak lenni?

Nagyon-nagyon jó. Olyan hihetetlen ez. Előtte 9 hónapig csak nőtt és nőtt Jessicának, Ben feleségének a pocakja, de nem fogtuk fel, hogy mi is történik. Amikor megszületik a gyerek, megfogod, és elcsodálkozol mindenen. Rájössz, milyen szép dolog az élet. Nagyon büszke vagyok az ikertestvéremre, hogy ilyen hirtelen, egyik napról a másikra felelősségteljes felnőtt lett belőle. Jó látni.

Hogy érzed, az évek alatt sikerült megtalálnod az egyensúlyt a munkád és a magánéleted között? Vagy van egy hivatásod, ennek élsz, ez a szenvedélyed, és minden további másodlagos?

Most leszek 33 éves. A korábbi párkapcsolataimban gyakran szült problémákat, hogy túl sokat dolgozom. Most már mindenkinek elmondom a legelején, hogy ez vagyok én, ez nem fog változni. Nekem a zene az életem. Ez nem azt jelenti, hogy nem férnek bele az életembe más dolgok, de ez az első.

Vannak olyan műsorok kilátásban, amiben láthatunk majd téged?

Külön műsortervek most nincsenek. Azok mindig spontán jönnek. Nem készültem arra sem, hogy a Star Academyben fogok zsűrizni. Épp Los Angelesben voltam, építgettem a – nem azt mondom, hogy a karrieremet, mert ez nagyon messze van még attól – jelenlétemet, amikor felhívtak, hogy nem lenne-e kedvem hozzá. Volt. Most ilyen tervek nincsenek. Most csak a zenének élek.

Itthon már elérted a hírnévnek azt a szintjét, hogy megismernek, akár leszólítanak az utcán. Mi a helyzet Amerikában?

Nagyon meglepett a Voice hatása, ami a mai napig érződik, holott már másfél év eltelt. Akkor megismertek az utcán, megszólítottak, hogy “You’re the Voice-kid!”, a műsor után dupla telt házas koncertet adtam New Yorkban. Most is sokan emlékeznek rám, de a legutóbbi New York-i koncertem előtt azért nagyon izgultam, hogy hány embert fogok érdekelni. Szerencsére ezúttal is telt ház volt.

Ha a legnagyobb álomról beszélünk, akár karrier szintjén, akár magánélet szempontjából, mit mondanál?

Apám ugyanezt kérdezte tőlem, amikor 17 éves voltam, még mielőtt profi lettem az éneklésben vagy a zenélésben. “Mi a célod ezzel?” Én azt mondtam, “Nem tudom, én csak azt szeretném, hogy legyen egy pár ember, aki elismeri a zenémet.” Nyilván, azok nagyon jóleső dolgok, ha ez azzal párosul például, hogy hazaviszel egy Grammy-díjat. Ez benne van a pakliban, sok munkával, sok jó kapcsolattal, ha jókor, jó helyen vagy, még akár el is érhető. Ez az álom.