A jól sikerült kaland: Dániától Sanghajig

A kudarcból is erőt lehet meríteni. Ezt Judik Balázs is nagyon jól tudja, aki egy sikertelen vizsgaidőszak után hagyta ott a budapesti egyetemet, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Bátorsága kifizetődött: januárban diplomázott Dániában, és ugyanolyan lelkesen fogadja az élet kihívásait, mint 4 éve is tette.

Balázs 2012-ben kezdte meg az első szemeszterét a BME-n, amivel párhuzamosan szakmai gyakorlatát is elkezdte egy budapesti cégnél. Amikor a munkalehetősége megszűnt, a vizsgái pedig nem sikerültek, nem adta fel: legjobb barátjával felkerekedtek, és meg sem álltak Dániáig.

Miért éppen Dánia?

A legjobb barátom vetette fel ezt az ötletet, hogy Dániába folytassuk a tanulmányainkat. Neki sok dán ismerőse volt, mivel régebben külföldön focizott. Ráadásul itt ingyenes az oktatás, így nem sokat gondolkodtam az ötletén. Februárban állt elő a barátom a tervével, márciusban pedig már be is adtuk a jelentkezésünket az aarhusi egyetemre.

Mi a véleményed a dán egyetemi rendszerről?

Az aarhusi Business Academyn tanultam, januárban diplomáztam. Előtte alig tudtam valamit az országról, de az oktatási rendszerük sokkal jobban bejött, mint az otthoni. Az itteni egyetemek inkább gyakorlatorientáltak, és kisebb létszámú csoportokban tanulunk, mint otthon. A szállással is szerencsém volt. A kollégiumokba jóval korábban kellett volna jelentkeznünk, ezért a barátommal coachsurföltünk. Egy dán nőnél találtunk egy kiadó szobát, ott szálltunk meg mindketten. A barátom egy hét után rábukkant egy másik lakásra, én viszont még egy hónap után sem. Szerencsémre a hölgy kiköltözött a lakásából, és felajánlotta, hogy az egészet kibérelhetem. Azóta is itt élek.

Egyből megtaláltad a helyed Aarhusban?

Amikor kiköltöztünk, nagy volt bennünk a kalandvágy, fel akartuk fedezni az egész világot. Egy évig voltam Dániában, utána Kínában töltöttem fél évet, aztán megint Dánia következett, megint Kína, és most ismét Dániában élek. Nem volt lehetőségem arra, hogy megálljak gondolkodni vagy eltöprengeni bármin is, ezerrel pörgött az élet. Még most, a diploma megszerzése után sem állt le, mivel egyből egy remek álláslehetőséget kaptam.

Még honvágyad sem volt?

Mivel ennyi minden történt velem, nem igazán. Persze hiányzik a családom, általában 3-4 havonta szoktam hazamenni. Az itteni egyetemen megismerkedtem egy holland lánnyal, akivel már egy éve együtt vagyunk, úgyhogy számunkra az otthon szó három dolgot is jelent: Dániát, Magyarországot és Hollandiát.

 

Hol dolgozol most?

Egy olyan cégnél dolgozom, amely katalógusokat digitalizál, flip bookokat  készít pdf katalógusokból. A munkahelyem külföldön is terjeszkedni akar, ebben segítek én, és próbálok külföldi cégeknél értékesíteni.

Szerencsés helyzetbe kerültél, vagy Dániában ennyivel könnyebb fiatal pályakezdőként munkát találni?

Az biztos, hogy több lehetőség van egyetem mellett és után is az állástalálásra. Három évig dolgoztam egy étteremben mosogatóként, ahogy sok más külföldi egyetemista. Az ilyen jellegű munkákra általában a kelet-európai diákok jelentkeznek, mivel a jobb pozíciókra, például bartendernek vagy pincérnek általában csak dánokat vesznek fel.

Milyen élményeid vannak a munkahelyedről? Ért bármilyen megkülönböztetés a magyarságod miatt?

Az étteremben nem nagyon tudták, hol van Magyarország. Elmaradott, szegény országnak tartották, ahonnan sok egyetemista jön hozzájuk, hogy itt tanulhassanak. A mostani munkahelyemen viszont gyökeresen másképp gondolkodnak Magyarországról. Az itt dolgozó emberek szélesebb látókörűek, világlátottabbak, sokuk már volt is Budapesten. Szerették a várost, az épületeket, és a magyar ételeket is.

Említetted, hogy Kínában is éltél fél évet. Hogy kerültél oda?

Igen, kétszer fél évet voltam Kínában. Először cserediákként, utána szakmai gyakorlat miatt utaztam oda. Utóbbi alkalommal egy olyan cégnél dolgoztam, amely diákoknak segített a nyelvtanulásban. Mindkétszer Sanghajban voltam, amit imádtam. Egy nagyon pezsgő város, 21 millió lakossal, elképesztő éjszakai élettel, rengeteg érdekes emberrel.

Izgalmas lehetett az európaitól teljesen eltérő kultúrával rendelkező országban járnod. Mi volt a legfurcsább élményed?

Érdekes, hogy a kínaiak nagyon tisztelik a fehér embereket, ami sok európai turistának hamar a fejébe száll. Emellett nagyon sokat dolgoznak, akár 10-11 órát is egy nap, reggel 8-tól este 7-ig. Az étkezési szokásaik is elképesztőek. Szinte mindig étteremben esznek, reggel, délben és este is. Hozzá kell tenni, hogy rengeteg étterem van, csak Sanghajban több ezer, és többnyire elég olcsóak.

Melyik a legkedvesebb emléked, mióta elköltöztél Magyarországról?

Szeretek belegondolni abba, hogy mennyi mindent értem el. 19 éves korom óta anyagilag teljesen önálló vagyok, a saját spórolt pénzemből jöttem ki Dániába, és itt gyűjtöttem össze az egyetem mellett a mosogatással a pénzt arra, hogy elutazhassak Kínába. Sokszor nem volt könnyű egyetem után dolgozni, majd gyalog vagy biciklivel megtenni a hosszú utat a szállásig, még szakadó esőben is, de megérte kitartónak lenni. Örülök, hogy sok érdekes emberrel megismerkedhettem, rengeteg élményt és tapasztalatot szerezhettem.

 

Goodapest

Tegdes Péter

Az újságíró szakmában nincs két egyforma nap, ahogyan két egyforma cikk sem létezik. Interjúkkal, összeállításokkal és leírásokkal próbálom megfejteni, miben rejlik Budapest titka, amiért annyira szeretjük a várost. Remélem, jó nyomon járok.