Amit a menekültekről tudni érdemes: Üdvözöljük Norvégiából! – filmajánló

A skandináv filmkultúra időről időre újabb gyöngyszemekkel kápráztat el minket. Most egy norvég alkotás vett le minket a lábunkról, ami vicces, ugyanakkor komoly, egyszerre kapcsol ki és gondolkodtat el. Az Üdvözöljük Norvégiában! ajánlója következik.

Per Primus a hideg és havas Norvégia egyik Isten háta mögötti kis zugában lakik a családjával. Mivel pénzszűkében van, kitalálja, hogy lelakott szállóját menhelyként nyitja újra menekültek számára, abban bízva, hogy állami támogatás segítségével kikerül a szorult helyzetéből.


Tervei nemcsak, hogy nem jönnek össze, de az is nagyban nehezíti Per életét, hogy utálja a menekülteket, ráadásul még a bürokrácia szolgáival sem találja meg a közös nevezőt, feleségétől elhidegül, lánya pedig a problémás kamaszkor éveit tapossa.

A filmből kiderül, hogy a menekültek:

Mihaszna semmirekellők

Legalábbis eleinte ezt gondolja róluk Per, aki szerint csak azért érkeztek az északi országba a különböző népek, mert nincs jobb dolguk, és a norvég államon akarnak élősködni.

Anyagi haszonnal járnak

Mivel Per megpróbál minél több pénzt kisajtolni az államból a menekülthely megnyitása ürügyén, annak ellenére, hogy nem sok erőfeszítést tett a kényelmükért. (Értsd: leginkább semmit. Pernél a svédasztalos reggeli szikkadt kenyeret jelent, a szálló szobáinak felén pedig még ajtó sincs.)

Vidámak és okosak

Abedi, a Kongóból származó fiú mindig vidám és lelkes, pedig semmije sincs, csak a ruhája, amit állandóan hord. Az arab Zoran mérnök, akinek a tudására Per rá is szorul, amikor elmegy az áram a szállóban.

Megtört lelkek

Akiknek borzalmas traumák vannak a múltjukban. Egy 20 éves lányt tinédzserkorában megerőszakoltak, Abedit pedig két idegen annyira megverte Per szállójának közelében, hogy törött bordákkal tér vissza.

Hazátlanok

Akiknek muszáj volt elmenekülniük hazájukból, és országról országra vándorolnak, hogy otthonra találjanak, de csak menedékhelyekre lelnek.

Pontosan olyanok, mint bárki más

Érző, érzékeny lelkek, akik (ahogy arra Per szépen lassan rájön) ugyanannyira megérdemlik a kedvességet, megértést és szeretetet, mint minden egyes ember.